Az Uponor eddigi vezetői

A társaság alapítója, Aukusti Asko-Avonius egy autodidakta álmodozó volt, aki megértette a szériagyártás előnyeit, és átlátta, hogy a hatalmas léptékben fejlődő ország lakóinak nagy mennyiségű elérhető árú háztartási árucikkre lesz szüksége. Asko-Avonius az isten háta mögötti Karéliából indult, és olyan vállalatbirodalmat hozott létre, amely magában foglalta a skandináv országok legnagyobb bútorgyártóját is.

Asko-Avoniust fia, Arvi Tammivuori követte, aki örökölte édesapja vállalkozó szellemét és üzleti hajlamát. Ő volt az Upo, az Asko testvérvállalatának alapítója, amely belföldi piacvezetővé vált a háztartási gépek és a fémáruk gyártásának területén. Tammivuori volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy belépjenek a műanyagágazatba, jóllehet kollégáinak többsége ellenezte azt.

 Az első vezető, aki a családon kívülről érkezett, a dinamikus Karl-Jan Govenius volt a műanyagcső üzletág indulása idején. Govenius felismerte, hogy a csövek mellett a szerelvényekre is figyelmet kell fordítani, mert csak így lehet áttörést elérni a műanyagcsőrendszerek terén. Emellett aktívan közreműködött a skandináv ipari szabványok fejlesztésében, és komoly kapcsolatrendszert alakított ki Európa más jelentős piaci szereplőivel. Mindkét tényező kulcsfontosságúnak bizonyult a vállalat későbbi sikerében.

 Sokan Heimo Elorantát tartják az Uponor, azaz az 1982-ben alapított Oy Uponor Ab vegyesvállalat „atyjának”. Eloranta szerepe a vállalati stratégia és a vállalati kultúra kialakítása terén központi fontosságú volt a vállalat sikerében 1980-as évek alatt, valamint hosszú ideig a lemondását követően is. Az ő kezdeményezésére fordult a társaság a melegvízrendszerek (tehát a házépítési megoldások) felé. Dédelgetett álma volt az is, hogy az Uponor az 1990-es évekre a világ három legnagyobb műanyagcsőgyártó társaságainak egyikévé váljon, ami az évtized végére meg is valósult, mivel az Uponor nettó értékesítése elérte az ágazat legmagasabb szintjét.

Heikki Mairinoja továbbhaladt az elődje által meghatározott úton. Marinoja idejében a társaság a nemzetközi pozíciójának megerősítése érdekében tovább folytatta az agresszív felvásárlási programot mind a városi mélyépítés, mind a lakásépítési megoldások területén. A társaság továbbra is követte a központi irányítás kis méretűre szorításának elvét, és a regionális leányvállalatoknak nagy szabadságot engedett üzleti ügyeik alakítása és kezelése terén. 

 Az Uponor következő lépéseit Jarmo Rytilahti irányította, aki központi szerepet kapott az Asko vezetésében annak érdekében, hogy a társaságot a ‘80-as évek pénzügyi felfordulása után újra nyereségessé tegyék. Rytilahti elvégezte a konglomerátum szerkezetének szétbontását, ideértve a nem alapvető fontosságú tevékenységekből történő tőkekivonást, amelynek az lett az eredménye, hogy a társaság a műanyagcsőrendszerekre összpontosított, és egyesült saját Oy Uponor Ab nevű leányvállalatával. Az összeolvadás után Rytilahti lett az új Uponor vezetője, amely még jobban összehangolta a tevékenységeit, és a márkák számának csökkentésével kezdetét vette az egységesedési folyamat.

  A XXI. század elején valami újításra volt szükség. Ekkor jött Jan Lång, aki elődei nyomdokain haladva megalkotta az „Egyetlen egységes Uponor” folyamatot. Lång kötelező stratégiai fejlődési folyamatot vezetett be, amely a legfontosabb összpontosítási területeket emelte ki: a növekedést, a vállalati márkát és a működési kiválóságot. Lång felülről irányított stratégiai fejlődési folyamatot vezetett be, amely a növekedésre, a vállalati márkára és a kiváló működésre helyezte a hangsúlyt. Ekkor vezette be a társaság globális szinten az egyetlen márka stratégiáját, nemzetközi vezetésszervezési és üzleti folyamatokat vett át, és átszervezésbe kezdett, amelynek eredményeként elvált egymástól az értékesítés-marketing és a forgalmazás, hogy jobban kiaknázhatók legyenek a cég erősségei és szinergia előnyei.